Articsóka római módra
Hozzávalók (4 személyre): 8 articsóka, citromlé, 5 dkg petrezselyemzöld, 1 gerezd fokhagyma, kevés menta, olívaolaj, só
Az articsóka kemény, külső leveleit lefejtjük, a tüskéket levágjuk, a szárát lekaparjuk, és a tövétől 3-4 cm-nyire levágjuk.
(Ha még maradt valami az articsókából) citromlével összekevert vízbe tesszük, hogy meg ne feketedjen.
A megmosott petrezselyemzöldet a fokhagymával és a mentalevelekkel együtt finomra vágjuk, sóval összekeverjük.
Az articsókák leveleit óvatosan széjjelnyitjuk, mokkáskanállal vagy kés hegyével a levelek közé töltjük a fűszerkeveréket, azután a leveleket eredeti helyzetükbe visszanyomkodjuk.
Magas peremű, kerek sütőedénybe fejjel lefelé, szorosan egymás mellé lerakjuk, megsózzuk, 2 rész víz, 1 rész olaj keverékével felöntjük, hogy ellepje.
Fedővel lefedjük, mérsékelten meleg sütőben (200 C-on) 1 órán keresztül pároljuk. A folyadéknak szinte teljesen el kell párolognia.
Melegen, hidegen egyaránt nagyon finom.
Sütő helyett tűzhelyen is párolhatjuk.

Articsókás rizottó   
Hozzávalók (4 személyre): 35 dkg rizs, 6 articsóka, citromlé, 5 dkg nyers sonka vagy húsos szalonna, 5 dkg vaj, 1 liternyi forró húsleves (leveskockából is készülhet), egy csomó petrezselyemzöld, só, bors, reszelt parmezán sajt.
Az articsókát előkészítjük, vékonyra felszeleteljük.
Egy lábosban felhevítjük a vajat, és enyhén megpirítjuk rajta a kockákra vágott sonkát és a finomra vágott petrezselyemzöld felét. Belekeverjük a lecsöpögtetett articsókát, néhány kanál meleg vízzel felengedjük, megsózzuk, megborsozzuk, és lassú tűzön pároljuk. 20 perc elteltével beleszórjuk a rizst, pár percig pirítjuk, azután merőkanalanként adagolva hozzáöntjük a húslevest.
Ha a rizs megpuhult, levesszük a tűzről, belekeverjük a megmaradt petrezselyemzöldet, és reszelt sajttal megszórjuk.
Száraz fehérbort kínálunk hozzá.

Báránysült, articsókával
2 kerek articsóka, 12 kisebb szelet bárányhús, ribizlizselé, só, frissen őrölt feketebors, 3 tojássárgája, 1 citrom leve, 17 dkg sótlan vaj, 1 kg burgonya, petrezselyemzöld
Az articsókát megmossuk, kemény torzsáját és leveleit levágjuk, majd sós vízben háromnegyed óráig lassan főzzük. A bárányhúst megsózzuk, megborsozzuk, és bekenjük ribizlizselével, majd roston (nyáron parázs fölött) mindkét oldalát negyed óráig sütjük. Közben a burgonyát sós vízben megfőzzük. A megfőtt articsókákat vastagabb szeletekre vágjuk, és tálalásig melegen tartjuk. A mártáshoz a tojások sárgáját citromlével, és olvasztott vajjal keverjük ki. Tálaláskor három bárányszelet kerül egy tányérra, mellé arányosan elosztva az articsóka, mártással leöntve. Köretként vágott petrezselyemmel megszórt főtt burgonyát tálalunk.
Elkészítési idő: kb. 1.5 óra
Jó tanács: Nagyobb élelmiszer áruházakban, piacokon kapható articsóka, de aki mégsem jut hozzá, karalábéval helyettesítheti.

Jeruzsálemi articsóka
Megtisztítva 8 friss articsókát, sóval, pár kardamómimaggal, citromlével ízesített vízben majdnem puhára főzünk, a lében hagyjuk kihűlni. Leszűrve egy szép tálra rakjuk. A mártáshoz elkeverve 1 citrom levét 4 ek. olívaolajjal, sóval, 1 kk. frissen reszelt citromhéjjal, 1 tk. mustárral, 1 kk. őrölt fehérborssal, 1 cs. mosott, nagyon apróra vágott snidlinggel. A mártást a tálra, az articsókák alá öntve befedjük, hűtőben jól lehűtjük. Az articsókát a mártásba mártogatva fogyasztjuk. Articsóka helyett kelbimbót is használhatunk.
Jeruzsálemi articsóka konzevböl
A konzervdobozból kibontott 8 articsókát lecsurgatva egy szép tálra rakjuk. A mártáshoz elkeverve 1 citrom levét 4 ek. olívaolajjal, sóval, 1 kk. frissen reszelt citromhéjjal, 1 tk. mustárral, 1 kk. őrölt fehérborssal, 1 cs. mosott, nagyon apróra vágott snidlinggel. A mártást a tálra, az articsókák alá öntve befedjük, hűtőben jól lehűtjük. Az articsókát a mártásba mártogatva fogyasztjuk. Articsóka helyett kelbimbót is használhatunk.

Töltött articsóka nápolyi módra
Hozzávalók (4 személyre):
4 articsóka, 15 dkg lágy, édes sajt (bivalysajt), 5 dkg reszelt parmezán, 4 szardella (ringli), 1 tojás, fél csomó petrezselyemzöld, 1 ek zsemlemorzsa, olívaolaj, só, bors
Az articsóka kemény, külső leveleit lefejtjük, a tüskéket ollóval levágjuk.
A puha sajtot felaprítjuk, és összekeverjük a reszelt parmezánnal, zsemlemorzsával, finomra vágott petrezselyemzölddel, a tojással, és egycsipetnyi sóval, borssal.
Az articsóka leveleit széjjelnyitjuk, a belsejét megsózzuk, és az elkészített tölteléket beletöltjük. Egy kis edényben szorosan egymás mellé állítjuk a megtöltött articsókát, annyi vizet töltünk hozzá, hogy kb. a feléig érjen, és mindegyik tetejére teszünk egy darabka szardellát. fedő alatt pároljuk. Egy félóra elteltével sütőbe tesszük, és készre pároljuk.

Töltött articsóka
8 db kisebb articsóka, 1 tojás, 10 dkg spárgafej, 5 dkg reszelt sajt, 4 ek. olaj, 1 dl tejföl, 3 ek. aprított petrezselyem.
A gyökereket, levelek hegyét, szálkás részeket eltávolítjuk. Citrommal bedörzsöljük, kevés citromos, sós vízbe tesszük és 1,5 - 2 óráig lassan főzzük. Leszűrjük, meleg tálba tesszük. Spárgafejekkel megtűzdeljük, és a sajttal megszórjuk.
A tojást, tejfölt, olajat összekeverjük, ráöntjük a zöldségre, forró sütőben rövid ideig sütjük. Megszórjuk petrezselyemmel.
Spárga helyett tölthetjük párolt hagymával, zöldborsóval, vegyes zöldséggel.
Apróra vágott búzafüvet adhatunk mellé.

Zöldborsós articsóka   
Hozzávalók (4 személyre):
4 articsóka, 70 dkg friss vagy 45 dkg mirelit zöldborsó, 4 dkg húsos szalonna, 1 kis fej vöröshagyma, 3 ek olívaolaj, néhány fejessaláta-levél, só, bors, citrom.
Az articsóka kemény, külső leveleit lefejtjük, a tüskéket levágjuk, azután négy cikkre vágjuk, a közepéből a bolyhokat eltávolítjuk, felhasználásig citromlével összekevert vízbe tesszük, hogy meg ne feketedjen.
Az olajon sárgára pirítjuk a finomra vágott szalonnát és hagymát. Beletesszük a lecsöpögtetett articsókát, és tovább pirítjuk, kis idő multán hozzákeverjük a zöldborsót és a metéltre vágott salátát is.
Megsózzuk, megborsozzuk, egy merőkanál langyos vízzel felengedjük, és időnként megkavarva puhára pároljuk.

A magyar konyha jellemzõi

A magyar konyha eljárásai alig térnek el más népek konyhájának ételkészítési eljárásiról, mert a világ bármelyik részén szintén fõzéssel párolással vagy sütéssel készítik az ételeket.
    A magyar konyha éppen azoknak a különleges eljárásoknak köszönheti jó hírnevét, amelyek egyéb népek sütési és fõzési módjától megkülönböztetik. Pörkölt és paprikás ételeink alapja az olvasztott sertészsírban pirított hagyma, fûszerpaprikával keverve. A sertészsír azért a legmegfelelõbb, mert kellõ hõfokra hevítve a legjobban kioldja a hagyma illóolaját. A magyar konyhán a hagymát zsírban pirítjuk, enyhén vagy erõsebben, az étel jellegének megfelelõen. Ennek következtében mindíg más és más íze lesz az ételnek. Konyhatechnikák egyik jellemzõje a rántás készítése. A rántással nem csak sûrítjük ételeinket, hanem egyben enyhébb vagy erõsebb pirítással ízesítünk is. Vannak ételeink , amelyekhez csak egészen enyhén pirított rántást használhatunk. Az erõsebb pirított rántás pörzsanyagai harmónikusan illeszkednek az erõsebb fûszerezést igénylõ markánsabb ételben.
    Az ételek jellegének megfelelõ rántás pirítással elérhetõ ízhatást fokozhatjuk, ha a fûszert, fûszernövényt vagy egyéb ízesítõanyagot közvetlenül a sûrítés elõtt a rántásba keverjük. Az így sûrített és ízesített ételek azonban csak akkor lesznek teljes értékûek, ha megfelelõ ideig forraljuk, így felszínre hozzuk a benne rejlõ ízeket. A fûszerek használatával legyünk mindíg mértéktartóak! Zsíros ételeinket jó, ha az átlagosnál kissé erõsebben fûszerezzük. Pörköltjeinket és paprikás ételeinket inkább a paprika tûzpiros színe tegye kívánatossá, íze csak enyhén legyen csípõs. Ugyanígy mertéktartóan használjuk a többi fûszereket is: a fekete borsot, a majorannát, és a köménymagot. A magyaros ételeket az ízek, a fûszerek összhangja jellemzi. Az alap- és járulékos anyagok, valamint a fûszerek együttes ízhatást adnak.
    A magyar konyha azonban nem csak a fûszerezéssel, hanem az elkészítés különleges módjával is fokozza az ételek ízhatását. Erre legjelemzõbb a pörkölt példája. Az igazi jó pörkölt mindíg rövid lében, fedõ alatt, szinte csak a saját zsírjában párolva, pörkölve készül. Innen nyerte elnevezését is. Nem szabad hosszú lére engedni, fõzve készíteni, mert így éppen az semmisül meg benne, ami pörkölté teszi. De sok más ételünk elkészítésében is megmutatkozik a magyar konyhatecnikának az a törekvése, hogy sütés, pirítás, pörkölés útján pörzsanyag képzõdjék, és ez így is fokozza az étel élvezeti értékét.
    Ne feledkezzünk meg a világhírû hentesáruinkról sem! Páros debrecenink, gyulai módra készült kolbászunk, kolozsvári füstölt szalonnánk fokozzák ételeink kitûnõ ízét. Más népek is megtûzdelik szalonnával a pulykát sütés elõtt, mégis jobb pulykapecsenyét készítünk mi a sajátos ízû nyersanygainkból. Jellemzõ a magyar fõzési módra a bõségesen használt tejföl. A tejföl a magyaros konyha készítményeinek ízei közé nemcsak beilleszkedik, hanem ki is egészíti azokat. Igen sok olyan ételünk van, amelyek el sem képzelhetõk tejföl nélkül, például számos tésztaféle készítésénél is használjuk. Igen jó hírnevet vívott ki a magyar konyha a meleg, fõtt és sült házitészták változatosságával és jobbnál jobb készítési módjával is. Amit a magyar konyha ezen a téren nyújtani képes, egyedülálló és méltán emeli a magyar szakácsokat a legjobbak közé.
   Sajátos módon elkészített ételeink szerves tartozéka, hogy ízlésesen és ötletesen tálaljuk azokat. A tálalás sose legyen egyhangú, mert lerontja a legváltozatosabb étrendet, a legfinomabban elkészített ételek sikerét is. Ezért mindíg valami újat, a megszokottól eltérõt alkalmazzunk! Az ízléses, ötletes tálalás is jellemzõ a magyar konyhára. Ételeinket jellegüknek megfelelõ hõfokon tálaljuk, mert ízük csak így érvenyesül igazán! Az ételek különleges illatát és aromáját növeli, ha tálalás elõtt finomra vágott petrezselyemzölddel, kaporral szórjuk meg õket. Az egyes fogásoknak és a hozzájuk felszolgált italnak harmóniában kell lenniük. A bor kiemeli az étel ízét, a kettõ összhangja tökéletes gasztronómiai élvezetet nyújt.

A magyar konyha kialakulása

Az ételkészítési mód, amely napjainkban a magyar konyhát jellemzi, nem azonos õseinkével. A magyarság táplálkozásáról kevés feljegyzés, emlék maradt ránk. A kutatásokból megállapítható, hogy a honfoglalás elõtti korban a nomád népek körében már megtatálhatók azon ételek alapjai, amelyeket fejlettebb formában ma is ismerünk. Az osztjákok bablevest, a csuvasok, azerbajdzsánok jáskát, darából és marhahúsból készül levesfélét fõztek, amely többé-kevésbé hasonló a gulyásleveshez. A töltött káposzta õse a szárma. Ez szõlõ- vagy káposztalevélbe burkolt és rizzsel kevert hús, amelyet zsírban, olajban sütöttek vagy lében fõztek meg.
   A magyar konyha kialakulására hatással volt a bolgár-török népekkel való érintkezés. Ebbõl az idõbõl ered a "gyúr" szó és a tarhonya is. A tarhonyát a sokat vándorló törökök és magyarok a szárított tejtermékekkel, húsfélékkel együtt magukkal hordozták, és bárhol elkészíthették. Ezekbõl a tényekbõl arra következtethetünk, hogy a magyar konyha a Volga tájáról, a Káma vidékérõl ered.
   A magyar konyháról Mátyás Király korából és az õt követõ idõkbõl már bõséges adataink vannak. Matyás király asztalára az ételek bõ és változatos sora került. A hazai és külföldi tudósok gazdagnak mondják hazánkat minden állat- és növényfajtában. A királyné olasz volt, igy erõsen érvényesült az olasz befolyás a fõúri és nemesi konyhákon. Szakácsai is magyarok voltak. A nyárson és rostélyon sülteken kívül készítettek még ételeket üstökben, bográcsban, lábasokban. Csaknem mindent lében, mártásban tálaltak. Ezeket erõsen fûszerezték. A mártások készítésekor a kenyeret sûrítõanyagként használták. Ezt a modszert megtaláljuk a régi Róma konyhályában és az erdélyi konyhán is. A magyar konyhán a XIX. század derekáig õrizte meg uralmát ez a sûrítési mód. Ezután a rántás, a paprika, a hagyma használata, valamint a francia konyha erõteljesebb befolyása vette át az uralmat. Mátyás korában az asztalra került szárnyasok legnevezetesebbike a páva volt.
    A XIX. század második felében a német és a francia konyha kezd elterjedni.Bár szakácsmestereinket érdekelte más népek szakácsmûvészete, az idegen ételeket a magyar ízlésnek megfelelõen átalakították vagy az étel mellé odaírták, hogy milyen módon sütötték, rántották vagy körítették.
    A régi magyar konyhában a paprikát nem ismerték. A paprikától hiteles adataink csak a XV. század végérõl vannak. Régi okmányok szerint a paprika elsõ ízben Spanyolországban bukkant fel, mint amerikai eredetû növény. A XVI. században már Európa egyéb országaiba is ismert. Egy 1586-ban megjelent füvészkönyv megjegyzi, hogy a paprikát Spanyolországban bors helyett használják. Tóth Béla Magyar ritkaságok címû könyvében kölön fejezetet szentel a paprikának. Szerinte hazai irodalmunkban elõször Szenczi Molnár Albert szótárának 1604. évi kiadásában található törökbors, "piper indicum" néven.
    A paprika mai nevén elõszõr az 1775-ben megjelent "Új füves és virágos magyar kert" címû mûben szerepel. August Elrich 1831-ben Berlinben kiadott "Die Ungarn wie sie sind" címû mûvében magyarországi útjáról beszámolva így ír a paprikáról: ,,A spanyol borsot Magyarországon paprikának nevezik, és a magyarok legkedvesebb fûszerszáma. Hihetetlen, milyen mennyiséget tesznek nemzeti ételeikbe, mint amilyen a gulyáshús. Az erre nem szokott ínyre ez a gulyáshús úgy hat, mint az izzó parázs vagy még rosszabbul." Alföldi Flott Károly, kiváló növénykutató megállapítja, hogy a paprika török hódoltság idején került hazzánk, és mint paraszti fûszert, lenézték. Ezért lassan terjedt el, és került az urak konyhájára is. A paprika ezután hattérbe kezdte szorítani a régi fûszereket. A régi közül egy ideig sok egészen feledésbe merült, mint például a sáfrány, a gyömbér és a bazsalikom. Mária Terézia és II. József idején a bécsi udvar konyhája teljesen francia volt. Ez természetesen hatott a magyar, a lengyel és a cseh arisztokrácia étkezésére is. Az akkoriban kiadott bécsi szakácskönyvekben is erõlevesrõl, párolásról becsináltról írnak. A készítési módok végtelen változatát rögzítették. Ez az átalakítási folyamat a XIX. század második felében vált teljessé. Ebben az idõben fejlõdött ki nálunk a vendéglõi és szállodai konyha, melyre különösen hatott a francia és a környezõ népek ételkészítése.
    A magyar konyha a történelem folyamán, veszített õsi jellegébõl. A paprika "finom" alkalmazásával változatossá vált. A nemzetközi ízléshez finomodott, és világszerte elismert hírnévre emelkedett. A magyar konyha kialakulására erõsen hatott egy-egy vidék étkezési, élelmezési szokása. A nép körébõl származó ételek adtak alapot egy-egy magyar étel továbbfejlesztésére. A múlt század elsõ felében Szeged környéke pusztáin a csikósok a birkapörköltet bográcsban fõzték. A múlt század végén és század elején jeleskedõ szakácsmesterek voltak azok, akik hozzácsiszolták, hozzáidomították a magyar konyhát a kor legkifinomultabb ízléséhez, és igyekeztek kielégíteni a hazai közönség és a külföldiek igényeit. Õk voltak, akik megteremtették a magyar konyha jellegzetességeit, mert nem másolták le szolgailag a francia konyha szabályait, hanem azt átültették. A Magyar konyha világhírnevét a múlt század végén és a század elején érte el. Jeles szakácsaink voltak: Csáky Sándor, Domafalvy Andor, Rákóczi János, akik egyben rendszerezték is az ismereteket.

Japán

Tengerparti országok, szigetországok egyik jellemzője, hogy étkezési szokásait a tengerek, óceánok vizeiből kinyerhető táplálékok befolyásolják. Ez alól Japán sem kivétel. Érdekes módon nemcsak a geológiai adottságok, hanem a történelem is erről tanúskodik: a feljegyzések alapján a középkorban éhínség uralkodott, és az országban a kevés termőföld nem adott elég élelmet az egyre gyarapodó népességnek. Így a japánok a kínaiaktól ellesett módszert kezdték használni, vagyis a húst helyettesítették a szójával, ezt egészítette ki az egyre nagyobb hangsúlyt kapott hal-étrend.
A kialakult étkezési kultúrának, a szója, a zöld tea, és a hal fogyasztásának köszönhetően Japánban jóval kevesebb daganatos betegséget, szív- és keringési problémát regisztrálnak a lakosság körében napjainkban, mint a világ többi országában. Az egészséges étrend eredményeképp például 66%-kal kevesebb a tüdőrákos beteg, mint az ugyanolyan dohányzási szokásokkal rendelkező angoloknál. Megvizsgálták, hogy azoknak az embereknek, akik sok friss halat fogyasztottak, jóval alacsonyabb volt a vérnyomásuk és a vérük koleszterinszintje.
Orvosilag is igazolható tény tehát, hogy a friss hal jótékonyan hat az ember szervezetére. Lássuk tehát, mi is a titka a sushinak - a japánok egyik nemzeti eledelének.
A sushi változatos, számtalan módon elkészíthető, egyszerű és roppant egészséges. Tenger gyümölcseinek (halfélék, rákfélék, kagylófélék), zöldségek, tengeri hínár és rizs felhasználásával készül, ezért magas protein-, B-vitamin tartalom és sok ásványi anyag jellemzi. Az éttermekben mindig a szezonnak megfelelő alapanyagok segítségével készülnek el a fogások. A diétázók számára is igen ajánlott: még a legzsírosabbnak számító, lazachúsból vagy angolnából készült halétel is alig 400 kalóriát tartalmaz adagonként. A polip- vagy rákfélékből készült fogások még ennél is kevesebb (kb. 100) kalóriát tartalmaznak. A rizs, a hínár és a zöldségek további ásványi anyag- és vitamin-bevitelt biztosítanak szervezetünk számára. A barna rizs használatával rostban különösen gazdag ételhez juthatunk. A "korona ékköve" mindenképpen a tálalás: az ízek harmóniája és a látvány sokszínűsége mind hozzájárul a fogás teljes élvezetéhez.
A nyers hallal, kagylófélékkel azonban vigyázni kell, mivel a várandós anyák számára veszélyes lehet fogyasztásuk. Viszont nem mindegyik sushi készül nyers halból; a rákféléket, angolnát legtöbb helyen megfőzik a tálalás előtt. Fontos azt is figyelembe venni, hogy nyers halat csakis frissen ehetünk.

Íme tehát egy japán recept, a sushi elkészítésének egyik módja.
Hozzávalók:
- Só és olaj nélkül főtt rizs, amelyet forrón leöntünk és összekeverünk 1-2 dl sós-cukros-ecetes vízzel. A rizs akkor jó, ha egy kicsit ragacsos, de nem túl nedves, s az sem baj, ha kihűl.
- Lazac, melyet egy tálcára rakva 4-5 cm-es csíkokra vágunk, és megsózunk.
- Ananászkonzerv, kaviár, sonka, zöldhagyma (kiegészítők, ízlés szerint).
- Kis tálkákban külön: szójaszósz.
- "Nori", azaz tengeri hínár (általában 10x10 centiméteres, préselt formátumban kapható).
Elkészítése:
Vegyünk egy darab norit, tegyünk rá 1-2 evőkanálnyi rizst, és terítsük el. Ezek után helyezzük rá a lazacdarabkákat. Majd tetszés szerint jöhet az ízesítés: sonka, ananász, kaviár, hagyma. Tekerjük fel a norit, a végét mártsuk bele a szójaszószba. Szakéval (rizspálinka), sörrel vagy zöld teával kínáljuk.

Japán gyomornaptár

A japán étkezési hagyományok betartását, bizonyos rituális ételek fogyasztását olyannyira szigorúan vették, hogy külön naptárban jegyezték, mikor mit illik az asztalra tenni:
A holdnaptár szerint újév első napján algát, főtt gesztenyét, halat szokás enni, a harcosok - mivel nekik nem tilos - vaddisznó- és szarvashúst fogyasztanak. Az I. hónap 7. napján "hétféle fűvel" készült rizslevest (nanakusa) esznek, a III. hó 3. napján zöldséges rizspástétomot (mochi), hozzá őszibarackfa virágával ízesített rizsbort fogyasztanak. Az V. hónap 5. napján egy nádféleség levelébe göngyölt rizsdara és íriszgyökérrel illatosított rizsbor járja. A VII. hónap 7. napján búzalisztből gyúrt metéltet készítenek, a IX. hónap 9. napján az ünnepi rizsborba teavirágot hintenek. A X. hó a vaddisznó hava; ezért a hónap első napján a harcosok vadmalac húsával készült rizspástétomot esznek, hogy elűzzék a betegségeket, a XII. hónap 8. napján pedig rizslevest, hogy átmelegítsék a belső szerveket.

Észak-amerikai konyha és étkezési szokásai

Észak-Amerika nagy kiterjedésû földrész, országaiban sokféle kulturájú és hagyományokkal rendelkezõ nép él. Nyilván nem beszélhetünk egységes, tipikus amerikai konyháról, hiszen a különbözõ helyekrõl bevándorolt népek -különösen, ha kolóniában élnek- megõrzik magukkal hozott hagyományaikat.

A magas színvonalon álló tartósító- és élelmiszeripar termékeinek köszönhetõ, hogy friss nyersanyagot szinte alig használnak fel. A húsokat fõleg roston vagy grillen sütve fogyasztják, sokféle salátát, sült burgonyát esznek. Szívesen készítenek csirkét, kacsát, de legkedveltebb az érlelt rostélyosszelet átsütve vagy félangolosan. A húsokat szívesen fogyasztják párolt gyümölccsel. Általában elmondhatjuk, hogy sok gyümölcsöt és gyümölcslevet fogyasztanak, salátáik utolérhetetlenek /jellegükben leginkább a Károlyi-, a Gundel salátákhoz hasonlíthatjuk/, a vitamindús étkezés jellemzi konyhájukat.

Villásreggelivel kezdik a napot, melynek a fõfogása valamilyen tojás-, hal- vagy húsétel. Délben rostonsültet vagy szendvicset, hot dogot, hamburgert esznek. A vacsora kiadósabb, levessel kezdik, valamilyen hideg vagy meleg elõételt is fogyasztanak. Ezután halétel vagy mártásban párolt hús következik. Az édességek közül a gyümölcsös tésztákat, a fagylaltokat, a pudingokat, a krémeket szeretik legjobban.

Kávéjuk a nálunk készült feketénél lényegesen hígabb és világosabb színû. Egyes vidékeken a bort is kedvelik, de általában sört és égetett szeszes italokat fogyasztanak.